Az előző posztban nyomon követhettük, hogyan válhat egy tipikusan hetvenes évekbeli bútor, a faragott lábú étkezőasztal egy modern, eklektikus belső tér meghatározó darabjává. Most azt is megmutatom, hogy a tálalószekrény hogyan kapott vadonatúj külsőt.

Itt húzódik meg szerényen a szett tálalószekrénye, belsejében nagyobb tétel cérnametélttel és tarhonyával, a tetején a déli órákban magyarnótákat süvöltő rádióval

A szekrényke nagyjából megfelelő állapotúnak tűnt, úgyhogy nagyon magabiztosan vágtam bele a felújításba. Persze mindig akkor derülnek ki a kisebb-nagyobb hibák, amikor már nyakig benne vagyok a munkában. Ezért az ajtók és a polc eltávolítását követő csiszolás után jöhetett a fatapaszolás. Ezzel az eljárással nagyon sok mindent lehet korrigálni.

Főleg, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy egy régi bútort fel lehet újítani, de sosem lesz ÚJ bútor belőle. De éppen ez adja a báját és a szerethetőségét, lényeg, hogy funkcionálisan megfeleljen (tudjuk használni arra, amire szeretnénk és persze működjön teszem azt, az ajtaja, meg ilyesmi) és jól illeszkedjen abba az enteriőrbe, ahová szánjuk. Nagyon szeretem az érzést, hogy ezeket a bútorokat, amikhez a nagyszüleink vagy még régebbi felmenőink erősen kötődtek, nem kell kidobni, de nem szükséges méla undorral kerülgetni sem, simán hozzá lehet igazítani a saját életterünkhöz. Sőt, még büszkélkedhetünk is, hogy az ilyen jellegű újrahasznosítással milyen eredményesen járultunk hozzá a fenntartható fejlődéshez :).

(Laza párhuzam: anyukám gyakran megmosolyogta a nagyimat, hogy a retiküljében mindig ott hordja a rúzs meg a kompakt púder mellett a pamut cekkert, azt a kis neonsárga,  öklömnyiből  négy strandlabda nagyságú görögdinnye hazacipelésére alkalmassá nagyítható hálót, amivel a legváratlanabb pillanatokban is be tudott vásárolni a nagycsarnokban, ha a helyzet úgy hozta. Na, és ki számít ma mégis korszerűbbnek? Cekkeres nagyi vagy nájlonszatyros anyu? Ugye, hogy ugye.)

Egy pár példa a hibákra: a tető kitöredezett széle, egy sarok és egy lábazat részlet, amiket szabályosan újra kellett építeni

Újabb csiszolás és portalanítás után jött az alapozó festés. Az alapozás nagyon fontos, mert ez készíti elő a fedőfesték jobb tapadását, ezért akkor sem érdemes megúszni, ha a fedőfesték dobozán az áll, hogy az egyben alapozó is.

Spoileres kép: egy következő posztban jönnek majd a székek is :)

Amíg a tálaló korpusza eképpen előkészítve várakozott, nekiláttam a polcnak. Egyszerűnek tűnt: tök sima felület, csiszol-alapoz-fest-kész. De sajnos csiszolás közben kiderült, hogy akkora sérülés van a felső, laminált réteg alatt, hogy több időbe és pénzbe (kereskedelmi mennyiségű fatapasz :( ) kerülne, mintha elugranék egy fenyőlapért a Bauhausba.

Készül az új polc. Itt éppen a férjem vágja méretre, mert falapot méretre szabni férfias <3

Így a szekrény teste megkapta, ami jár neki: az új polcot és a végső színezést is. A színekkel alkalmazkodtam az étkezőasztalhoz: ugyanúgy a mandulabélre emlékeztető törtfehér, és az egész sötét antracitszürke színeket kapta a tálaló is.

Ezután következhettek végre az ajtók, ami a legizgisebb része volt az egész munkának. Úgy gondoltam, hogy alapvetően az ajtók fogják meghatározni a szekrény végső kinézetét. De a kreatívkodás még váratott magára, hiszen az ajtókat is elő kellett készíteni.

A szekrényajtók is átestek a kötelező csiszolás-alapozás-festés meneten. Itt volt az ideje, hogy eldöntsem, kapjanak-e mintát az ajtók, és ha igen, milyen is legyen. Végül újra a marokkói inspiráció nyert, mint a Rémületes Szürke esetében. A konyhai csempéink adták az ötletet a megvalósításhoz. 

Konyhacsempe a falon...

...és a csempeminta a számítógép képernyőjén

Mivel a nyomtatónk nem tud A3-ban nyomtatni, két A4-es "félmintá"-ból ragasztottam össze a sablont

A kivágás után jött a minta gondos felrajzolása az ajtóra, ceruzával

Nem tudom megállni, hogy ne tobzódjam ezekben a képekben, nosztalgikusan gondolok vissza a szeptember végi forróságban fürdő teraszra ezen a hűvöskés márciusi napon  #bestworkplaceever :)

Készül a minta

Kicserélt fogantyúk (csodálkozik valaki a Hedra-gombokon? ;) )

És végül, íme, az elkészült szekrény, ami maradhat akár tálaló, ami volt...

...de használható komódként is:

És a végére legyen egy ilyen volt-ilyen lett kép is: