Én levetkőzöm, legalább ne legyen rajtam ez az agyonizzadt ruha. Kirakom a holmimat, egyelőre az ágyon, aztán be a szekrénybe, a sárga szekrény a kisebb, oda rámolok. T.-nak hagyom a Rémületes Külsejű Szürkét.Ő is nekikezd a kipakolásnak, tétovázva, kelletlenül nyitja ki a kofferét, úgy veszi ki a holmiját, mint aki nem bizonyos benne, hogy maradni fog, aztán mégis rászánja magát, hogy rendet csináljon, kirántja a szürke szekrény ajtaját, hogy betegye az ingeit. Megáll, mint akibe mennykő csapott, én meg elejtem a papucsomat, amibe éppen bele akartam lépni. Most már nyitva a Rémületes Külsejű Szürke, látni a titkát: a szekrényben egy vécékagyló van elhelyezve, mellette öblítőzsinór, felette csinos műanyag ventilátor. „Istenek!”, nyögök fel, T. vérpiros, bevágja a szekrényajtót, én úgy nevetek, hogy nem bír meg a lábam, le kell ülnöm.T. félrerántja a függönyt a szürke szekrény másik feléről, s akkor már ő is annyira nevet, hogy mellém zuppan az ágyra, ülünk egymás mellett, és hahotázunk: a Rémületes Külsejű Szürke függöny eltakarta felében ugyanis zuhany van, a szekrény fenekét bádog borítja, falait is, a bádog alján csinos kis levezető lyuk a víznek. „Hiszen mondták, hogy lesz fürdőszobánk – nyöszörgök –, nem tudtam, hogy a görögök sifonban tartják.” T. méltóságteljes mozdulattal karjára veszi a pizsamáját, egy darabig gyűjti a lelkierőt, aztán mint valami atléta, svungot vesz, és beveti magát a Szürke zuhanyos rekeszébe, a függönyt nagy hersegéssel berántja maga után. Megindul a víz, a szekrényből prüsszögés hallatszik ki és dobogás, mint egy ógörög tragédia szereplője, járja magányos táncát T. a szekrényben. Én a szoba további titkait tanulmányozom, felfedezek egy ismeretlen rendeltetésű kapcsolót, amelyről kiderül, hogy a Rémületes Külsejű Szürke vécérészének világítását mozdítja elő. Igazán gyöngéd figyelem, hogy ha az ember félrevonul lakása szekrényében, még könyvet is vihet magával, s közben beállíthatja a kellemesen zúgó vécéventilátort. Ó, csodák földje! 

Szabó Magda: Zeusz küszöbén (részlet)

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/

Azért a legelején tisztázni szeretném, hogy az én Szürke Szekrényem nem tartalmaz vizes blokkot, az én Szürkém a legkonvencionálisabb ruhásszekrény, abból is az akasztós fajta. A pályafutását egyébiránt Ronda Barna Akasztósként kezdte, valamikor a múlt század közepén, és végül a kezem alatt változott Szürkévé.

Itt látható, ahogyan kiragyog a sarokból. Brrrr...szörnyű.

Valamiért ez a nem túl izgalmas külsejű bútordarab a szívügyem volt. Talán mert nagyanyámék előszobájában éppen ilyen állt, a budapesti polgári lakások klasszikus, fehérre lakkozott előszobafalával szemben. Kiskoromban, amikor Erich Kästner Május 35. című könyvét olvastam, mindig ezt a szekrényt képzeltem el, amint Konrád, Ringelhuth bácsi és Negro Kaballo, a görkorcsolyás fekete ló belépnek rajta, hogy felkeressék a Csendes-óceánt. Bizony. Úgy tűnik Narnián kívül is van élet.

Egyszóval, a házunk teljes felújításakor úgy döntöttem, hogy szükségünk van erre a szekrényre az előszobánkban. De így azért mégsem maradhatott, ezért elkezdődött ennek az 1940-es években gyártott, korai típusbútornak a felturbózása.

Ez itt nem reklám, ez az excenter csiszolóm. Első lépésként ugyanis le kellett vetkőztetni a csillogó külsőt a bútorról az utolsó szálig, hogy megfelelőképpen tudja majd fogadni az új ruhát.

A következő lépés a felület javítása volt. Szerencsémre nagy egyenetlenségek nem mutatkoztak a szekrényen, a kevés hibát egyszerűen ki lehetett küszöbölni fatapasszal. A kulcslyuk, illetve a zárszerkezet eltüntetése volt csak cseppet macerásabb, itt már a hiányt pótolnom kellett megfelelő méretre és formára faragott fenyőléccel. Persze ezt is követte a tapaszolás, és az újracsiszolás.

Alapozás és a hátlap visszacsavarozása után.

A szekrény, immár szürke korpusszal a helyére került. Sőt, kapott  egy hekkelt IKEA Komplement ruhaakasztót is, a némiképpen barkácsolt hatású elődje helyett.

Az ajtókra marokkói minta került. Első buzdulatomban stencilt akartam legyártani írásvetítő fóliából, de aztán mégis jobb ötletnek tűnt a mintát cerkával rámásolni a már végső, szürke színüket elnyert ajtókra. A ceruza alapot aztán fehér fedőfestékkel, a legvékonyabb ecsetemmel óvatosan áthúztam, és az így keletkezett mintát gondosan kitöltöttem. A végeredmény olyan lett, mintha krétával színeztem volna ki, csak persze tartós kivitelben :)

Az eredeti, kulcsos megoldás helyett az IKEA Hedra elnevezésű antracit színű fémgombjait csavaroztam az ajtókra. Ez azért is bizonyult jó megoldásnak, mert az előszobában Hemnes típusú cipős szekrény áll, és ennek a sorozatnak szintén Hedra fogantyúi vannak. 

Ilyen volt, ilyen lett... (Határozottan tompábban fénylik, hát nem?)

És végül, így mutat a helyén, az előszobában: